Történelem portál

Magyar páncélvadászok

Nimród

A Magyar Honvédség által 1940-ben rendszeresített Nimród alapját a Toldi harckocsihoz hasonlóan egy svéd tervezésű jármű, az L-62-es képezte. Ennek alváza hosszabb volt, mivel négy helyett 5 pár (bár kisebb) futógörgővel szerelték. A magyar mérnökök áttervezték a tornyot, de a fegyverzetet megtartották, mert a Bofors gépágyút Magyarországon is gyártották. A második sorozatban a motoron változtattak: a német Büssing helyett annak GANZ licenszét szerelték be. A Nimródot eredetileg kettős célra szánták, páncélvadászként és légvédelmi gépágyúként is számításba vették.A Szovjetunióban vívott harcok során kiderült, hogy előbbi szerepkörében a gyengén védett célokat leküzdi, de hatástalan a T-34-esekkel és a KV-1-esekkel szemben. Annál inkább bevált, mint a páncélos csapatokat és a gyalogságot támogató önjáró légvédelmi löveg. Éppen ezért ezért a kezdetben a páncélosegységekhez rendelt Nimródokat 1943-44 fordulóján fokozatosan a légvédelmi tüzérséghez osztották be.

TECHNIKAI ADATOK

• Hossz: 5,32 m
• Szélesség: 2,30 m
• Magasság: 2,80 m
• Súly: 10500 kg
• Legénység: 6 fő
• Fegyverzet: 1 db 40 mm-es 36M Bofors légvédelmi gépágyú
• Motor: 8 hengeres Büssing vagy GANZ VIII. VGT 107; 155 LE
• Sebesség: 50 km/h (úton)
• Hatótáv: 225 km
• Páncélzat: 6-13 mm