Történelem portál

Amerikai önjáró lövegek

M40 'Long Tom'

Az M40 fejlesztését 1943 decemberében kezdték meg. A követekezõ év januárjától kezdték el dolgozni a késõbb M40 jelû modellen, melynek alapját az M4A3 Sherman harckocsi képezte. Ennek alváza alkalmas volt a 155 mm-es M-1A1 "Long Tom" ágyú hordozására. Tüzeléskor hátraengedték a jármû végén elhelyezett nagyméretû sarkantyút. Az első sorozatgyártású példányok 1945 januárjában jelentek meg, és nagyjából akkor érkeztek meg Európába, amikor ott véget ért a II. világháború. Az összesen 311 legyártott példány az elkövetkező időkben is szolgálatban maradt, és különösen az 1950-53 között zajló koreai háborúban töltött be fontos szerepet, ahol kiváló fegyvernek bizonyult. Az M40-et a francia hadsereg is bevetette az indokínai háborúban. A típus abban az időben jelent meg, amikor kezdetét vette a hadviselés nukleáris korszaka, így intenzív kísérleteknek vetették alá, hogy megtudják, hogyan védhető meg a személyzet a radioaktív sugárzástól. Az M40 lényegében az összes modern önjáró löveg közös őse.

TECHNIKAI ADATOK

·         Hossz: 9,04 m

·         Szélesség: 3,14 m

·         Magasság: 2,84 m

·         Súly: 36 427 kg

·         Legénység: 8 fő

·         Fegyverzet: 1 db 155 mm-es M-1A1 ágyú

·         Motor: 1 db 9 hengeres Continental ; 395 LE

·         Sebesség: 38,6 km/h (úton)

·         Hatótáv: 160 km

·         Páncélzat: 12,7 mm

M7 Priest

A brit katonák által, a jármű szószék formájú elülső géppuska tornya miatt Priest (lelkész) néven gúnyolt M7 eredete egy amerikai kísérletsorozatig nyúlt vissza, ahol féllánctalpas járműveket szereltek fel tarackokkal. A kísérletek bebizonyították, hogy tisztán lánctalpas hordozó járműre van szükség, ezért az M3 közepes harckocsit alakították át erre a feladatra. A britek rengeteg M7-est kaptak, amelyeket először 1942-ben, a második El Alamein-i csatában vetettek be, ahol a Bishop-okat váltották fel. Népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a brit hadsereg az első bevetésétől számított egyéves időszakon belül több mint 5500 példányra adott megrendelést. A típus egyetlen komoly hátránya az, hogy tarackja nem volt rendszeresítve a brit hadseregben, ezért külön lőszerutánpótlást kellett számára biztosítani. Végigharcolta a II. világháborút, és páncélozott csapatszállító járművé átalakítva még jóval a háborút követően is szolgálatban tartották.

TECHNIKAI ADATOK

·         Hossz: 6,04 m 

·         Szélesség: 2,84 m

·         Magasság: 2,54 m

·         Súly: 22 527 kg 

·         Legénység: 5 fő

·         Fegyverzet: 1 db 105 mm tarack; egy 12,7 mm légvédelmi géppuska

·         Motor: 375 LE-s kilenchengeres Continental csillag benzinmotor

·         Sebesség: 41,8 km/h (úton)

·         Hatótáv: 201 km

·         Páncélzat: 25,4 mm